Hú. Rettentesen megijedtem, és ugyan nagyon próbálkoztam, semmivel se tudtam Laurent eltántorítani attól, hogy eljöjjön hozzánk (na meg persze nem is akartam megbántani), úgyhogy este pontban hétkor beállított hozzám egy nagy táskával.
-Szia! -üdvözölt vigyorogva, és maga volt a megtestesült boldogság. Annyira aranyos volt, hogy nem akartam elrontani az örömét, így magamra erőltettem egy mosolyt, és elkezdtem magyarázni a kencékről, magazinokról és relaxációs kellékekről, amiket beszereztem. De persze ezúttal sem tudtam átverni, azonnal látta, hogy gáz van.
-Oké, oké, figyelj, ez mind szép és jó, de látszik rajtad, hogy baj van. Mi volt az, amiről beszélni akartál velem?
-Hát... Nem is tudom... Oké. Bármi is történjen velem a következőkben -emeltem meg a hangomat, hogy akár "NoName" is hallja. Hogy ezt miért csináltam...? :D-, nem érdekel, mert el kell mondanom neked, hogy van valaki, egy névtelen szám és usernév, aki írogat nekem a tavalyi pomponválogató óta. A pohár akkor telt be, amikor egy órája egy kő kitörte az ablakomat, és majdnem nekem repült, és egy cetli volt rajta, és...
- Úristen! És ugye nem lett semmi bajod?
-Nem, persze, hogy nem. Csak megijedtem. Az a baj, hogy nem szólhatok senkinek, neked is csak úgy mondhatom el, hogy év eleje óta visszatértek az üzik, és nem bírtam már... Nem is tudod, mennyire örülök, hogy végre valaki más is tudja! Persze nem akarlak terhelni, csak...
-Nézd, fontos vagy nekem, bármit megtennék érted, de ez még egy kicsit nekem is sok.
-Megértem. De most az lesz a legjobb, ba elfelejtjük ezt. Inkább gondolkodjunk azon, hogy hol alszunk, mert az ablakot holnap hozzák helyre leghamarabb, addig le lesz takarva. Hol tudunk aludni szerinted?
-A gardrób nem külön helyiség?
-Dee, végül is... Tavaly nyáron tettünk közéjük egy elhúzható ajtót... Ott tudunk aludni. Oké. Figyi, én lemegyek a nasikért, te meg addig megkeresnéd a DVD-k közül azokat, amiket nézni akarsz?
-Persze. Úúú, van avokádós maszkotok? -csillogott Lauren szeme.
-Aha, a jobb oldali kisszekrény harmadik polcán -nevettem el magam.
-Jójó, akkor előkeresem.
Lemenőben voltam a konyha felé, amikor elcsíptem egy mondatfoszlányt.
-..., viszont látom, hogy van vele valami. Valami nem stimmel.
-Talán csak Lucasszal van valami. Gloria, nyugodj meg, semmi baj -hallottam apa hangját a szüleim szobája felől. Tehát ezek rólam diskurálnak. Fantasztikus. Viszont nem akartam elárulni nekik, hogy hallottam őket, gyanútlan fejjel mentem el az ajtajuk előtt, úgy, mint akinek fel sem tűnik, hogy épp akkor hallgatnak el, amikor lépteket hallanak. Hmm... De nem is volt időm ezen gondolkodni, mert amikor lementem a konyhába, és belenéztem a filmbe, amit Matt nézett (valami akció...), az ablakból láttam, hogy az utcán épp Bridgit pasija, James áll, és egy gyanúsan forgolódó embernek ad egy zacskót. Mi vaaan?! James dílerkedik???!!! :O
Másnap reggel épp azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, amikor Lauren kiszólt a fürdőből, és mivel a hangja egyre közeledett, arra következtettem, hogy kijön onnan -micsoda logika! :P Szóval kiszólt.
-Figyi, köszi, hogy itt alhattam az éjjel, nagyon sokat jelent -mosolygott rám. Neki jó, elhozta a ruciját, sminkelt, és már kész is volt. Bezzeg én még pizsiben, smink nélkül keresgéltem a megfelelő darabokat.
-Nagyon szívesen, tényleg, de most fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel. Ötlet? -álltam félre, hogy jobban belelásson a szekrénysorba.
-Hmmm... Mivel a dzseki mindenképpen kell, a barna bőrdzsekit és a világos farmert javaslom a sárga, virágos blúzoddal és arany kiegészítőkkel -adta a kezembe az említett dolgokat. Felvettem a rucikat, meg egy barna övet a derekamra, a blúz fölé.
-Wow, ez nagyon csini, köszi a tippet -szóltam ki ezúttal én, miközben felvittem a színezett, vitaminokkal teli BB krémemet, mintegy alapozóként.
-Nincs mit. Na, mi lesz a reggeli?
-Hmm... Elvileg omlett, de nem biztos -mosolyodtam el. Jó volt újra mosolyogni, élvezni mindent, és nem görcsölni! Remélem, mostantól nyugtom lesz egy kicsit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése