27. A Chinthi-mentes zóna

Oké. Első dolog. A címben szereplő "zóna" egyáltalán nem vicc, hanem nagyon is komoly dolog. Hogy miért? Ugyanis Chinthi távozásával -hacsak részlegesen is, de- beállt egyfajta rend, hogy így mondjam. Hogy ez miben nyilvánult meg? Hát, lássuk csak.
Tehát pasihajhász "barátnőnk" távozásával négyen maradtunk. A csajokat nem viselte meg különösebben a tény, hogy Chinthi elhagyta "köreinket", legalábbis kifelé ezt mutatták. De azért néha-néha átfutott az arcukon egy egészen rossz érzés, amit én szomorúságnak és hiánynak tekintek. Vagyis nem, tutira hiány és szomorúság volt. De ez csak össz-vissz két másodpercig tartott, mert aztán a lányok megkeményítették a vonásaikat vagy éppen újra mosolyogni kezdtek. Hogy miért? Mert, mint kiderült. Chinthi, amióta csak a társaságuk tagja, csinál(t) olyan dolgokat, amik megbocsáthatatlanok. Gondolok itt arra, amikor Lauren kapcsolatait használta, hogy bekerülhessen a diákönkormányzatba. Vagy amikor képes volt Bridgit tudományos vásárra készített prezentációját tönkretenni, csak hogy ő győzzön. És persze arra, amikor egy Christine-éknél tartott pizsiparti utáni reggelen elrejtette a házigazda sminkcuccait, mert tudta, hogy Chris kiszemeltjével randizik aznap. Gondolom, nem is kell mondanom, hogy hogyan sikerült a randi. Merthogy Christie arcbőre, hát... Nem valami mámor, hogy így mondjam. Nem bántásból mondom, csak annyira sem törődik vele, mint alapon kéne. Egyedül szegény C vette be, hogy a sminkcuccai "elpárologtak" merthogy Chinthi ezzel etette. Jó is, hogy a többiek nem hitték el az indokokat, amivel áltatta őket, és bár látszólag mindig megbocsátottak neki, azért belül, a lelkük mélyén csak ment és ment feljebb a pumpa, és bármikor robbanhatott. És ez a robbanás meg is történt, amikor Lucast is megpróbálta lenyúlni tőlem. Mert ez a beteges rajongás oké volt addig, amíg Lucasnak nem volt barátnője, vagy legalábbis nem a társaságu(n)kból került ki. És bár Chinthi kirúgatását le tudtam írni egy bejegyzésben, azért nem volt ez ilyen egyszerű és rövid, igenis hosszú folyamat volt mindezt kitalálni, megtervezni, elpróbálni, elintézni, hogy minden jól menjen, majd pedig végrehajtani. Olyannyira, hogy már késő tavasz volt, amikorra összehoztuk. Előtte hagytuk, "áldozatunk" hadd "királykodjon" egy kicsit a suliban (ezt persze a többi menő méhkirály és -királynő nem nézte jó szemmel, de erre a haragra szükségünk is volt ahhoz, hogy az "akció" sikeres legyen. Nélkülük nem ment volna, tényleg. :)
Így ez volt az első pont. A második az, hogy, mint kiderült, Chinthit igazán senki nem szerette, csak nem volt elég merszük szembeszállni vele. Mindenki azt mondta, hogy csak egy olyan emberre vártak, aki mindezt el tudja intézni (mármint Chinthi kirúgatását :)). És, mivel én voltam ez az ember, mindenki valóságos hősként kezel(t). Jó pár emberrel bővült az alapon négyes csapatunk, de ezt senki nem bánta. Nem volt válogatás, vagy ilyesmi, dehogy! Épp ellenkezőleg, volt pár olyan ember, aki azelőtt nem volt menő, és mikor befogadtuk a társaságunkba, ő is az lett. Nem kellett ehhez megváltoznia, nem kellett villognia, a lényeg az volt, hogy nekünk szimpi (volt), és kész. A többi diák vélrménye nem volt fontos. :) Mindig megvédtük egymást azokkal, akikkel egy társaságban voltunk, és ez szerintem tök jó. :) Bezzeg Chithi "idejében"! Aki nem istenítette őt, mindenkit kiutált(atot)t, és valósággal rettegésben tartotta a diákokat. Még szerencse, hogy csak egy-két hónapig "uralkodott" a Wimbledonban. :)
Aztán ott volt Lucas, aki valósággal fellélegzett Chinthi elmenetelével. Annyiszor köszönte meg nekem az egész "Chinthi-mentesítést", hogy nem győztem leállítani, mondván, mindenki miatt tettem. És ez igaz is volt. Jó, persze, főleg Lucas miatt, de... Ő is "mindneki", nem? :) <3
Tehát leállítottuk a "Chinthi-diktatúrát", és egy kicsit béke lett a suliban. Ééés bréking például, hogy Bridgit és Lucas egyik haverja, James járni kezdtek az utóbbi hetekben!!! Már régóta kerülgették egymást, így nagyon-nagyon örülök nekik! :) Ooolyan cuukiiik... :)
Ééés nemsokára itt a nyár, mi pedig a csajokkal Párizsba készülünk, mert ott laknak anyukám szülei, és bár már voltam ott -ha emlékeztek, Lucasnak mondtam valamelyik korábbi bejegyzésben- tíz-tizenkét évesen, az régen volt már, jó lesz felfrissíteni az emlékeimet. Hogy a három legjobb  barátnőmmel, már csak a hab a tortán. :) (Ja, sajnos Lucas nem tud velünk jönni, mert edzőtáborban lesz egész nyáron, kosármeccsei lesznek, stb. De nem bánom, mert augusztus vége felé úgyis találkozunk, addig meg kibírom valahogy. :) <3)
Úgyhogy au revoir, mon amie, találkozunk szeptemberben! :)

26. A terv

Az elmúlt két hétben elég sok dolog történt; a legfontosabbak:
1. Lucas komolyan gondolta, hogy együtt járunk, és rengeteg időt töltöttünk együtt. Voltunk egy csomó helyen, mindenféléről beszélgettünk, a legapróbb részletekig megismertük egymást. :) Anyáékkal is találkozott már, ami úgy volt, hogy épp randira mentünk volna, és szándékosan úgy szerveztem, hogy ne fusson össze a szüleimmel. Na nem azért, mert szégyelltem őket, vagy valami, egyszerűen csak nem akartam elrontani semmit, mert Lucasban végre megtaláltam mindazt, amit eddig egy fiúban kerestem. Na igen, szóval éppen indultunk volna, amikor nyílt az ajtó, és belépett a családom többi tagja. Félre ne értsétek, tudtak arról, hogy van barátom, és örültek, hogy boldognak látnak, olyannyira, hogy azt is megértették, hogy nem akarok elsietni semmit. Viszont hamarabb értek haza a cirkuszból, mint tervezték/terveztem. Így aztán randi helyett be kellett mutatnom a "fiatalembert". Nem volt kínos, ááá! Mindegy, eltelt.
2. A másik véglet. A szüleimmel ellentétben, akik nagyon megkedvelték Lucast, és örültek nekünk, Chinthi bosszúhadjáratot indított ellenünk, jobban mondva csak ellenem. A kapcsolatunk ellen. Értitek, na. És nem túlzok! (Bár túloznék!) Bosszúhadjárat alatt értem pl. hogy a suliban feltűnően igyekszik kapcsolódni a lányokhoz, akkor is, amikor ott vagyok, és akkor is, ha nem. Lucast mindenféle ürüggyel keresi meg, pl. házi, "elromlott a kocsim, hazavinnél?", "huppsz, otthon hagytam a táskámat, visszavinnél érte?", stb. Lucas mondta, hogy a hátam mögött savaz engem mindenfélével, és alig győzi hárítani a nevetségesebbnél nevetségesebb állításokat. Ráadásul amikor csak tud, négyszemközt is belém köt. De ez mind semmi volt ahhoz a ponthoz képest, amikor elegem lett. Nálam az tette be a kaput, amikor megtudtam, hogy Chinthi majdnem lekapta a pasimat!!! Itt kész voltam; és tudtam, hogy Chinthi tudja, hogy Lucas el fog mondani nekem mindent, és azzal is tisztában voltam, hogy össze akar minket ugrasztani. És amúgy öröm volt nézni Chinthi arcát, amikor látta, hogy a kis terve nem vált be. Hihihi. :D
3. Lauren, Bridgit és Christine mindenben mellettem álltak/állnak, olyannyira, hogy készek voltak "bemoskolni a kezüket" Chinthi eltűntetésének érdekében. Persze nem akartuk megölni, vagy ilyesmi, csupán azt akartuk, hogy repüljön a suliból. Kellett egy terv, ami múlt keddre össze is állt. Ez a terv a következő volt: azt tudtuk, hogy Chinthit csak akkor rúghatják ki, ha rábizonyítjuk, hogy valami olyat tett, amit az iskola tilt. Bridgit elkért egy példányt a házirendből, hogy megtaláljuk a legjobb szabályt, amit Chinthivel "megszegethetünk". A csaj, mint tudjuk, odavan a táskákért -és persze Lucasért. Nehéz volt, mert nem akartuk, hogy Lucas bajba kerüljön, de abban is biztosak voltunk, hogy a barátomnak Chinthi bármit megtenne. Meg is találtuk a megfelelő fejezetet a hátirendben:
"Ha egy diák lop bármely, az iskola területén tartózkodó személytől, azonnali hatállyal kicsapjuk az iskolából."
Tehát el kellett lopatni valamit. Mivel a csajok elhitették Chinthivel, hogy már nem a barátnőim, Chinthi megbízott bennük. Így azt mondták neki, hogy azt hallották Lucastól, hogy imádja azokat a csajokat, akiknek megvan a legújabb Chanel táska. Chinthi "táskaradarja" azonnal beindult, és meg is találta az épületben azt az embert, akinek megvan a legújabb Chanel. Ő Kate Machintos volt, akinek a szülei a Chanelnél dolgoznak, és kedvezményesen jutnak hozzá a cuccokhoz. Chinthi meg is osztotta a tervét a lányokkal: mikor együtt megy Kate-tel bioszra, ellopja a táskát. Persze Kate észrevette a kísérletet, még mielőtt Chinthi elfuthatott volna a folyosón. Szerencsére a folyosói kamera rögzített mindent, és a felvétel nemsokára az igazgató irodájában landolt. Chinthi megsejtette, hogy direkt akartuk csőbe húzni, és ezt az igazgatóiban is felhozta, de mi erre is felkészültünk: a csajok nem bujtották fel, hogy lopjon, egyszerűen csak megjegyezték, hogy Lucasnak milyen lányok jönnek be. Az mindegy, hogy kamu volt, ez nem derült ki. Chinthit tehát kicsapták, úgyhogy egy ideig nyugtunk lesz. :)
Hát, kb. így állunk most. Lehet, hogy kicsit durva volt kirúgatni Chinthit, de túl sok volt, amit csinált. El is költöztek a teljes családdal Európába, gondolom, nem bírták elviselni, hogy rajtuk maradt az "enyveskezű" jelző. Jobban sikerült a terv, mint gondoltam. :)

25. Love is in the air...

Felébredtem. Még sötét volt, és ahogy ránéztem a rádiós vekkeremre, fájdalmasan felnyögtem, mert lilán világítva (nem pirosan, tényleg lilán; anya hozta Franciaországból, amikor a párizsi divathét gazdasági ügyeinél segédkezett :)) mutatta, hogy hajnali fél három van. Nem aludtam nyugodtan, végig álmodtam, az is rémálom volt: a suliba mentem, és az út mentén maszkos, fényképezőgépes és távcsöves emberek bámultak rám a bokrok, házak és fák mögül, én meg semmit se tudtam tenni ellenük, hiába próbáltam leütni őket, meg se mozdultak; amikor meg le akartam húzni egyikük maszkját, csak egy elmosódott folt volt az arca helyén. Izzadtan, remegve ültem az ágyamban, és folyamatosan attól rettegtem, hogy ha csak rosszul veszem a levegőt, azonnal felhasználja ellenem az a bizonyos "NoName".
Aztán végiggondoltam ezt az egészet. Csak azért rettegek konkrétan megmozdulni is, mert valami pedofil ember írt nekem egy e-mailt? Az most mindegy, hogy mi volt abban a mailben, az fontosabb, hogy én nem ilyen vagyok! Hagyom, hogy megfélemlìtsenek? Nem! Elfelejtem ezt az egészet? Igen! Élvezem az életet? Persze! Ezekkel a gondolatokkal feltöltődve mentem ki a mosdóba és szedtem össze magam egy kicsit, aztán visszafeküdtem; és ezúttal végre tudtam rendesen aludni.
Reggelre sem rendült meg az önbizalmam, amíg sminkeltem és felöltöztem (farmer, barna bokacsizma, fehér alapon sokszínű, virágmintás póló, néhány kiegészítő, a nude bőrdzsekimet pedig a karomra tettem), még dúdolgattam is. Bepakoltam a táskámba, és már indultam is lefelé. A többiek már mind lent voltak, és az étkezőasztalnál ülve beszélgettek (vagyis inkább kiabáltak) valami űrlényes sorozat posztereiről. Én csak abban a pillanatban csöppentem bele az egészbe, mégis hiába akartam csendben összeszedni a reggelim "kellékeit" (pirítós, friss tejeskávé, camambert és szőlő), hogy aztán valami nyugisabb helyen fogyasszam el azt, mielőtt kislisszolhattam volna a konyhából, a vita résztvevői észrevették, hogy ott vagyok, és felém fordulva, egyszerre kezdtek magyarázni nekem, hogy én (!!!) tegyek igazságot. Próbáltam magamban összegezni a sztorit, ami amúgy a következő volt: az öcsém valami agyament sorozat plakátjait akarta volna a szobájába, viszont anyáék autós, állatos és videojátékos (apa kiharcolt ennyit anyánál, aki amúgy semmi "durvát" nem akart Matty szobájába) poszterekkel dekorálták ki az egészet, ami persze a kis szörnyimádónak egyáltalán nem tetszett. Apa pártatlan volt, ő azt képviselte, amit én is mondtam anyának:
-Figyelj, anya, szerintem se jó ötlet valami taszító szörnyekkel kiplakátolni a szobát, de azért egy-két, nem durva kép még belefér, nem? -néztem rá halványan mosolyogva. Anyukám végiggondolta, amit mondtam, és kissé megenyhült arccal azt mondta:
-Jó, de előtte kérdezz meg engem vagy apádat is. Vagyis... -torpant meg egy pillanatra, végiggondolva, hogy mennyi a sansz rá, hogy apa engedne valami ízléstelen, totál undi posztert feltenni az öcsém falára. Vagy a sajátjára, akár. Nos. Khm. Rájöhetett arra, hogy elég nagy, így inkább javította magát :D- Szóval beszéld meg velem. -Éljen a helyesbítés. xD
Reggeli után gyorsan fogat mostam, majd mielőtt kiléptem volna az ajtón, még egyszer rámosolyogtam a tükörképemre. Csak azért is elfelejtem az egészet!
Ééés pár másodperc múlva tényleg elfelejtettem mindent, ugyanis Lucas állt a kocsijának támaszkodva a háztól a járdáig vezető, kikövezett út túloldalán. És hát... Wow. Csak wow. :) Nagy nehezen megmozdítottam a lábamat, odasétáltam hozzá, és rámosolyogtam:
-Jóóó reggelt!
-Neked is... Nagyon jó kedve van ma reggel valakinek -jegyezte meg, mire csak mosolyogva megvontam a vállam.
-Egyszerűen ilyen a hangulatom. Nehéz volt felkelni? -kérdeztem témát váltva.
-Egy kicsit. Nehéz visszaállni, tudod, a nyáron végig európai körutazáson voltam a családommal. Egy nővérem és egy öcsém van.
-Hű. Ezt nem is tudtam.
-Mármint melyiket? -kérdezte bujkáló mosollyal, és kinyitotta nekem a kocsiajtót, merthogy szokás szerint megfeletkeztem mindenről, amikor a közelemben volt. :)
-Ó, köszi. Szóval, úgy értem, egyiket se tudtam.
-Most már tudod -nevetett fel, mire én is elvigyorodtam.
-Igen. És milyen volt Európa? Régebben én is jártam ott, de az már legalább négy-öt éve volt...
-Hú. Hát, hosszú volt, de minden percét élveztem. Először... -itt Lucas folytatta volna a mondatot, viszont félbehagyta, mert valaki utánunk kiáltozott. Én egyből felismertem a hangot, és magamban szitkozódva fordultam... Chinthy felé. A francba!!!
-Ööö... Szia, Chinthy! Hogyhogy itt...?
-Jaj, hát, tudjátok, csak a reggeli futást végeztem... -na persze. Full sminkben, magassarkúban? Na mindegy.
-Ahha. Öhm... Lenne kedved csarlakozni?
-Hát, ha már így összefutottunk... Szó szerint -vihogott fel (de úgy, mint egy ló; valószínüleg ezt Lucas is észrevette, mert elég fájdalmasan nézett rám, afféle "most ezt muszáááj?"-pillantással, mire én csak elhúztam a számat). Eközben Chinthi is beért minket, kecsesen (?) beszállt, és igen. Egész úton magyarázott Lucasnak mindenféléről, engem meg közben figyelembe se vett. Na, szépen vagyunk, mondhatom. Amikor végre a sulihoz értünk, viháncolva, a haját dobálva köszönte meg a fuvart, és odatipegett a többiekhez, akik már várták. Lauren nekem is intett, így mennem kellett. Nem akartam elveszíteni a barátságukat, viszont Lucasszal is akartam volna beszélni. Ahh, ez még a 22-es csapdájánál is rosszabb! De végülis úgy döntöttem, hogy rendesen elköszönök Lucastól, elvégre velem lett volna 10 perces "randija", ráadásul még Chinthit is elviseltem valahogy. -Jaj, ne haragudj Chinthi miatt, nem tudtam, hogy jön, egyszerűen csak... -kezdtem magyarázkodni, de Lucas belém fojtotta a szót -nem is akárhogy! :)- egy puszival (!!!).  Én próbáltam elnyelni a vigyorom, és újra nekifutottam -Szóval akkor nincs harag?
-Dehogy, nem tudtál róla -mosolygott rám.
-Oké, kösz. És szerintem a kis "akciód" miatt tuti nem akar többé velünk jönni -vigyorodtam el.
-Mennyire akarjuk pluszban féltékennyé tenni? -kérdezte bujkáló vigyorral.
-Hát... Annyira, hogy leszálljon rólad... -kezdtem, mire befejezte a mondatomat -nem pont úgy, ahogy terveztem, de... :)
-... és felfogja, hogy veled járok -jelentette ki vigyorogva -Persze csak ha neked is oké, mert ha nem... -ezúttal én fojottam belé a szót, merthogy megcsókoltam. A száján. Nem tudom, honnan volt ennyi bátorságom, de... :)
-Hazaviszel suli után, vagy...?
-Visszajövök érted edzés után -mosolygott rám.
-Oké. Szia -álltam lábujjhegyre, és adtam egy puszit a szájára, majd mosolyogva odamentem a lányokhoz, akik... Akik már csak hárman voltak négy helyett. Lauren, Bridgit és Christine nézett rám, arcukon váltakoztak az érzelmek: öröm, zavartság, egy kis harag...
-Chinthi? -kérdeztem félve.
-Szerencsére a puszi után berohant a suliba. Mi volt ez?! -kérdezte Bridgit.
-Hát, az, aminek látszott. Úgy néz ki, járunk -vigyorogtam- Nézzétek, Lucas sokat jelent nekem, de ha Chinthi emiatt megutál... Hát, nem tudom... Ha Lucast nem érdekli, sajnálom, de felfoghatná, hogy keressen mást, valaki olyat, aki tényleg érdeklődik iránta.
-Igazad van, Vic, viszont nem tudom, hogy Chinthi mit fog ehhez szólni... De tudd, hogy melletted állunk, mert mindig is tudtuk, hogy Chinthi viselkedése enyhén beteges, és ha boldog leszel Lucasszal, talán Chinthi is lemond róla. Csak idő kell neki -mosolygott rám halványan Lauren.
-Köszönöm, csajok -néztem végig rajtuk egyesével, aztán megakadt a szemem Christine-en, aki a szemét törölgette -Mi a baj, C?
-Jáj, semmi, csak ooolyan cukiiik vagytok együtt Lucassal! -nevetett fel a könnyein át -Drukkolok nektek nagyon!
-Jaaj, de szeretlek titeket! -öleltük meg egymást mind a négyen. Chris válla fölött pedig elkaptam Lucas mosolygós pillantását, amitől hatalmasat dobbamt a szívem. Tudom, hogy nehéz lesz meggyőzni Chinthit, de én készen állok rá. Ebben biztos vagyok.