A pomponválogató hosszú, hosszú, és még annál is hosszabb volt. Minden embert végignézni több volt mint fárasztó. Az eredményt még nem közölték, hanem majd a hét végén hozzák nyilvánosságra. Viszont furcsa volt, hogy csak Christine ment a válogatásra az ötösünkből, és nem igazán értem, hogy Bridgit, Chinthi és/vagy Lauren miért nem jelentkezett az öt betöltendő posztra. Ezt az öltözőben szóvá is tettem Chrisnek, mire azt felelte:
-Hááát, izééé, én nemtom', de asszem' nem akarnak rivilást...
-Rivalizálást, nem? -vágtam közbe, mert bár tudom, hogy C-vel nem kell éreztetni, ha valamit nem tud, azért ez kicsit már nevetséges. Tuti, hogy a négy lány (Christal, Lauren, Bridget és Chinthi) már jó ideje LB-k, ha ennyire elviselik C összes hülyeségét. Na mindegy, azért hiába buta Christal, annyira aranyos. :)
-Jaja, azt. Szal nem akarnak összeveszni ilyeneken, ezért engedték, hogy megpróbáljam. Lehet, hogy nem kerülök be, de azért tuti volt, nem? -mosolygott rám olyan cukin, hogy nem tudtam megmondani neki, hogy bár a gyakorlati rész egész jól ment neki, addig a szellemi tudást igénylő katasztrofális volt. :/
-Értem, és igen, tényleg jó volt-mosolyogtam vissza rá- Merre mész haza? -kérdeztem, mikor kiléptünk a lassan sötétedő utcára.
-Arra -mutatott az egyik utcára, amelyik pont ellentétes irányban volt azzal az iránnyal, mint amerre én mentem volna hazafelé.
-Ó. Oké. Akkor holnap. Szia! -köszöntem el.
-Hellószijja!
Éppen elindultam volna hazafelé, amikor valaki a hátam mögül a nevemen szólított. Megfordultam, és Lucas állt velem szemben.
-Sziaa! -mosolyogtam rá- Mizu?
-Hát, semmi különös, csak tudod... Beszéltünk róla, hogy valamikor randizunk meg ilyesmi...-dadogott kicsit, látszott rajta, hogy zavarban van, ami eddig nem volt jellemző rá.
-Ó, persze, oké. Csak nem gondoltam volna, hogy most rögtön... Meg most hullafáradt vagyok, tudod, most volt a pomponválogató, és... Sajnálom, meg minden, de majd máskor, jó?
-Oké, persze, persze. Na és hogy ment a válogatás?
-Hát, nem tudom, de remélem, hogy bekerülök a csapatba, az hatalmas dolog lenne így, rögtön.
-Értem, biztos ügyes voltál. Akkor majd hívlak, hogy mikor találkozzunk, oké? -számot egyébként a múltkori, "városnézős" randinkon cseréltünk. :)
-Persze, oké. Te merre mész? -kérdeztem, bár úgy gondolom, hogy igaz, hogy sok időt töltöttünk együtt a megismerkedésünk óta, és totál odavagyok Lucasért, de azért tényleg irtó fáradt voltam, és nem akartam totál hullán, szétesve azzal a sráccal sétálni (ha csak gyenge fél óráig is), aki bejön.
-Arra, jobbra fel -mutatott (szerencsére) egy szintén az én utcámtól elég messze lévőre.
-Oké, akkor holnap találkozunk, jó?
-Rendben. Érted menjek reggel? -kérdezte mosolyogva (egyszerűen imááádom a mosolyát; attól még egy jéghegy is elolvadna! :) <3)
-Persze, köszi, az jó lenne -mosolyogtam vissza rá -Tudod, hol lakunk, ugye? Emlékszel tegnapról, nem?
-Ennyire nem bízol bennem? Ez kezd sértő lenni -nevetett fel Lucas.
-Jaj, nem... Nem erről van szó, csak... -kezdtem magyarázkodni, de Lucas közbevágott:
-Ne már, csak húzlak -röhögött ki egészségesen. Égtem egy kicsit. Egy kicsit...
-Oké, bocs -mondtam, érzésem szerint égővörös fejjel.
-Jó színed van... -jegyezte meg, mire még egy kicsit vörösebb lettem- Na jó, nem húzlak tovább, meg biztos irtó fáradt vagy.
-Igen, egy kicsit tényleg. Akkor megyek is -köszöntem el- Szia!
-Szia, Vic!
Mosolyogva indultam haza. :)
Miután hazaértem és dióhéjban beszámoltam a napomról (szerencsére elég vékony dióhéjban :)), felmentem a szobámba, átnéztem az aznap készített jegyzeteket, megtanultam mindent (szerencsére nem volt sok dolgom :)), majd felültem az ágyamra, nekidőltem a párnáknak, és bekapcsoltam a laptopomat. Először a közösségiket csekkoltam, majd jöhetett pár "gossip" honlap, tudjátok, sztárhírek, pletykák, mozihírek, divatbemutatók, ilyesmi. Észre se vettem, hogy nyitva maradt a Facebook, csak akkor esett le, amikor felugrott az ablak, egy ismeretlen, No Name nevű feladótól jött a mail. Ez állt benne:
"Szia, Victoria. Ügyes voltál a pomponválogatón, kár, hogy a bizottságon, a kb. ötven jelenlévőn, és persze rajtam kívül nem láthatta senki. Tudom, hogy Lucas Thomisonnal randizgatsz, de tudd, hogy az az ember egy nőfaló, undorító, önző dög; egy bunkó paraszt. Tudom, nem tudod, hogy ebben a helyzetben kinek higgy, de azt ajánlom, hogy nekem, mert bár nem látsz, én mindig látlak téged,ezt ne feledd el soha, bármit is teszel! xoxo: NoName"
Jézusom! Ahogy elolvastam, csak remegő kézzel meredtem magam elé, totál lefagytam. Szerencsére (vagy nem?...) ez a bizonyos No Name még mindig online volt, így visszaírtam:
"Oké, nem tudom, ki vagy, de őszintén nem is érdekel. Csak hagyj békén, rendben? Nem akarok semmilyen Pretty Little Liars* epizódhoz asszisztálni. Csá." Mire ezt begépeltem és elküldtem, min. negyedóra telt el; annyira remegtem, hogy minden szót többször is át kellett írnom. Bezártam az ablakot, majd lecsuktam a laptopot. Szinte azonnal elaludtam.
*Pretty Little Liars: amerikai sorozat, amelyben 5 lány egyike eltűnik, és a többiek titokzatos üzeneteket kapnak egy bizonyos "A-tól".
