Hát, igen. A bejegyzés címében feltett kérdés teljesen jogos, ha az ember meglátja azt, amit én megláttam. Nos, megpróbálom nem túl keményen kifejezni magamat, és türtőztetni az indulataimat, és a lehető legnyugodtabban elmesélni, hogy mit is láttam. Szóval. A helyemen egy vadiúj Cabrio parkolt, benne pedig három lány ült, éppen a smikjüket igazították ki, és közben vidáman trécseltek. Még sosem láttam őket a suliban, így gondoltam, hogy gólyák. Viszont nagyon nem úgy néztek ki, így azt reméltem, hogy csak egyszerűen eltévesztették a házszámot, vagy ilyesmi... Hát nem. Sajnos nem. És, csak a rend kedvéért mondanám el, hogy a suliban mindenkinek megvan a parkolóhelye, akinek van autója, az lemegy a titkárságra, és kap egy, a helyet jelölő papírt és egy tabúsítványt, amit le kell pecsételtetni, így már kaphat egy saját parkolóhelyet. Szóval ez így működik (vagy működött eddig), viszont ezek a lányok beálltak az én parkolóhelyemre! Nem, nem a parkolóhelyemet vagy a gimis hierarchiában betöltött helyemet féltem, csak elég fura és bunkó dolog volt; úgy látszik, őket nem világosította fel eddig senki. Vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Így beálltam egy másik szabad helyre, amiről tudtam, hogy még senki sem "birtokolja" (merthogy fő a korrektség), kiszálltam a kocsiból, és odaléptem a lányokhoz.
-Sziasztok. Újak vagytok itt?
-Aham. Mer'? -kérdezett vissza igényesen a kormánynál ülő, barna hajú lány, feltehetően a "főnök".
-Csak azért kérdezem, mert az én parkolóhelyemen álltok. Nem hallottatok még a parkolási szabályzatról? -néztem végig mindhárom csajon, abban reménykedve, hogy talán nem hallottak róla. Mennyi mindent remélek alig két perc alatt! És egyik sem válik valóra; őrület!
-Ja, de igen. Csak rohadtul nem érdekel -nézett rám a az anyósülésen ülő, szőke lány- Meg amúgy is, ki vagy te itt? Valami beépített ügynök, hogy így ránk szálltál? -förmedt rám, majd összeröhögött a barátnőivel. És tudom, hogy ott kellett volna hagynom őket, de egyszer csak elpattant az a bizonyos húr, és én is felemeltem a hangomat.
-Nem, képzeld, nem vagyok ügynök, csupán egy diák, akinek elfoglalta a helyét három kis csitri! Ha tudni akarjátok, ebben az iskolában mindenre konkrét szabályok vannak, ha nincs kedvetek betartani, el lehet menni innen! Ez az egyik. A másik meg... -kezdtem bele egy újabb mondatba, mire a harmadik, vörös hajú lány szóra nyitotta a száját- Csönd, vöröske! Szóval, a másik dolog meg az, hogy nem értem, hogy miért vagytok ennyire nagyra magatokkal, hiszen csak három gólyácska vagytok, akik most jöttek ebbe az igen elit magánsuliba, és lehet, hogy anyuci meg apuci piszkosul gazdagok, ti viszont piszkosul undokok és szemtelenek vagytok, ahelyett, hogy hagynátok ezt az egész vitát, és inkább bemennétek a titkárságra saját parkolóhelyet kérvényezni. Szóval vagy emelt fővel távoztok innen, be a suliba, vagy a baleseti ügyelet felé. Választhattok. Nekem édes mindegy.
Ebben a pillanatban odaért mellém Lauren, Bridgit és Chinthi, valamit Lucas is. Utóbbi nyomott egy puszit az arcomra, mire halványan rámosolyogtam, aztán visszafordultam a "parkolóhelytolvajokhoz". Lau azonnal levágta a helyzetet, ugyanis egymás melletti parkolóhelyünk van, így hallhattak is valamit a vitából.
-Oké, oké, nyugodjunk meg. Először is kik vagytok ti? -kérdezte a nyugodtnál egy kicsit ingerültebben a lányoktól.
-Én Stacey vagytok -kezdte a vezetőülésben ülő lány-, ők pedig Jenna és Kelly -muatott egymás után a szőkére, majd a a vörösre.
-Remek. Én Lauren vagytok, ők itt Bridgit, Christine és Victoria -mutatott végig rajtunk-, és szeretnénk, ha elmennétek Vic parkolóhelyéről, most... -kezdte volna a fenyegetést Lauren, viszont Lucas közbevágott.
-..., vagy különben lesz egy kis problémánk.
-Jaaaj, hát te meg ki vagy? -villantották a kilencedikesek hollywoodi mosolyukat az én (!!!) barátomra.
-Jaaj, hát valaki, aki velem jár, éppenséggel! -kiabáltam rájuk (persze nem teljes hangerőn, de majdnem).
-Komolyaaan? Ne már, hogy egy ilyen ribivel jársz? -nézett rá a vörös hajú Kelly megbotránkozva, mire szerintem kijött a füst az orromon meg a fülemen.
-Mégis mit gondolsz magadról, te kis... -kezdtem volna megtépni a szép kis hajukat, merthogy az én pasimmal ne kezdjenek, főleg ne ribizzenek le, mert akkor megkapják a magukét! Na igen, talán nem lett volna jó vége ennek a kis "akciómnak", mert akkor tuti az igazgatóiban találtam volna magam egy pillanat alatt. Ezt Lucas is megérezhette, mert elém ugrott, elkapott, és erősen megszorított. Nem fájt, de egy kicsit elernyedtek az izmaim.
-Kicsim, nézd, ennek semmi értelme, majd máshogy lerendezzük, jó? Nyugi. Csak nyugodj meg -mondogatta nekem, én meg kezdtem ellazulni.
-Jó -fújtam ki magam- Csak menjünk innen a francba!
-Megyünk is. Veletek meg még találkozunk! -fenyegetőztek kórusban a csajok, majd besétáltunk a suliba. És akkor kitörtem, mint egy vulkán.
-Mégis mit képzelnek ezek magukról?A parkolóhelyem egy dolog, de amit mondtak nekem... Meg neked is -néztem Lucasra bosszúsan.
-Jó, jó, figyelj, nyugi, oké? Nincs semmi baj, menjetek el a mosdóba, kicsit nyugtassátok meg -fordult a csajokhoz-, én meg addig gondoskodom a gólyicák parkolásáról -húzta félmosolyra a száját.
-Oké, oké, megyünk. És köszönöm -néztem mélyen a szemébe.
-Ne csináld már. Megkapják, amit érdemelnek. Nem kellett volna veled kezdeniük. Mert akkor velem is kezdenek.
-De cuki vagy -csókoltam meg hosszasan.
-Jó, elég lesz, gyerekek, gyere Vic, ha nem akarunk elkésni, hét percünk van a mosdóra -számolgatott gyorsan Bridg.
-Okké, menjünk. Óra után találkozunk? -kérdeztem Lucastól.
-Persze. Sziasztok! -köszönt el, mi pedig elindultunk a mosdó felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése