Elég régen írtam, de ez nem jelenti azt, hogy semmi nem történt; ellenkezőleg! Párizs csodálatos volt, fantasztikusan jól éreztük magunkat Laurennel, Bridgittel és Christine-nel. Apropó Bridget. Lucas egyik haverja fűzni kezdte őt, és újabban duplarandizni járunk. A srácot Jamesnek hívják, egész jófej, B meg egészen beleszerelmesedett. A srác is Párizsban nyaralt, ugyanúgy, mint mi, a csajokkal. Egy kávézóban futottunk össze vele, és hamar kiderült, hogy ő is L.A.-i, és már a kezdetektől feltűnően "repült" Bridgre. Most ott tart az ügy, hogy randiznak ma este (is :)), talán valami elegáns étteremben vacsiznak, ha jól tudom. Lucasszal egy ideje nem megyünk velük, de úgy látszik, megoldják maguk is; olyan cukiiik! :) Viszont imádott barátommal sem lehettem ma délután/este, ugyanis edzése volt. Igen, visszatértek neki az edzések, de nekem személy szerint jobban tetszettek azok, amikor nyári hajnalokon/alkonyokkor elmentünk futni, vagy néha a konditerembe, mert akkor együtt lehettünk. :) <3 Mindegy, majd a meccsen megnézem az eredményt, ami sose maradt még el, mivel Lucas hihetetlenül figyel a jó kondijára, rengeteget edz, amit azzal az elképesztő menniységű kajával kompenzál, amit mindig megeszik. :) Egyébkét azért tudok írni most, mert a többiek wellnessbe mentek, nekem meg nem volt kedvem, inkább majd tartunk egy laza home wellnesst, ha lesz időnk. :)
Szóóóval kábé ez a helyzet most. Viszont máris végzősök lettünk, és az első héten lazák ugyan a tanárok, de biztos vagyok benne, hogy ez hamar el fog múlni. Viszont amíg tart, miért is ne élveznénk ki? :)
De ne szaladjunk ennyire előre, először is nagyon fontos, hogy elmondjam, hogy körülbelül hogyan fogadott a családom, miután csaknem három hónap után hazaértem Európából. A telefonban nagyon lazának tűntek, és gondoltam, hogy csak azért, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom, és amikor hazaérek, sírva borulnak a nyakamba. Ja. Meg ahogy azt elképzeltem. Nem, nem, egyáltalán nem így volt, egyszerűen csak odajöttek, kérdeztek pár dolgot, és ennyi. Talán egy kicsit felnőttem a számukra, merthogy végzős év, utazás egyedül, stb... De nem hiszem, hogy ez a "felnőttként kezelés" az életem minden területére kiterjed, ugyanis ma reggel, amikor felkeltem, hogy elinduljak az első végzős sulinapomra, anya ellátott pár tanáccsal, mint pl. "ne feledd, végzős vagy, példát kell mutatnod azoknak, akik fiatalabbak nálad", és a másik kategória, amit leginkább csak magának motyogott: "az én kislányom felnőtt...; két napja még szalaggal a hajában, két copffal, egy méterrel alacsonyabban rohangált a New York-i lakásban, most meg... Kész nő...". Na, mindegy. Inkább szó nélkül hagytam, és kisétálva beültem a kocsimba (nyáron megszereztem a jogsimat!!! :)), és mivel Lucas már hajnalban elment edzésre, egyedül hajtottam a sulihoz. Aztán amikor épp beálltam volna a szokásos helyünkre, a parkolóba, észrevettem, hogy az nem üres. Mi a franc???!!! :O
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése