31. Lelkizés Laurennel

Még sosem lelkiztem Laurennel a többi csaj nélkül (és amikor együtt, négyen lelkiztünk, az nem nagy dolgokról szólt), így nem tudtam, hogy mi legyen, mert egész nyáron nem kaptam e-mailt "NoName"-től, és amúgy is, sem ezzel, sem a többi gondommal nem akartam terhelni a lányokat. Nem sok időm volt azon filózni, hogy mivel magyarázom meg az enyhe bambulásomat, mert L azonnal elkapta a vállamat, és elindult velem együtt kifelé a suliból(egyfelé lakunk amúgy is).
-Oké. Mi volt ez az előbb?
-Semmi, csak elbambultam.
-Jó, akkor most hadd halljam az igazi indokot.
-Neem, inkább nem.
-Ne viccelj már, barátnők vagyunk, bármit elmondhatsz nekem.
-Nem, nem. Figyelj, ha el akartam volna mondani, szerinted nem tettem volna? Mint ahogy te is mondtad, barátnők vagyunk, és maximálisan megbízom bennetek, de van nélkülem is elég gondotok, így nem szeretnélek terhelni titeket. Inkább mondd el, hogy mi történt tavaly a pomponcsapattal? -tereltem inkább a témát. Ja, a pomponcsapat. Hát igen. Minden előzmény nélkül visszautasították az összes, tagnak jelentkező diákot, de úgy, hogy meg sem indokolták. Nem értettük, de mindegy már, mert idén is lehet még próbálkozni, és be akarunk jutni. Tavaly -mint kiderült- főleg Chinthi miatt nem jelentkezett az összes lány a csapatba, azt hitték, C csak jót akar azzal, hogy megszünteti az egyik legjobb közös délutáni programlehetőségüket. Csak azzal nem számoltak, hogy ez ki volt tervelve. Chinthi szét akarta szedni a csajokat, hogy közben a háttérben ő mozgathassa a szálakat Lauren helyett. Az egyik legfontosabb szabály a tinik hierarchiájában: a saját ellenséged ugyanúgy tisztában van az ellenségeivel, mint te a tieiddel. Oké, ezt most találtam ki, de találó, ugye? :) Okké, kicsit elkalandoztam. Szóval.
-Ennyivel nem tereled el a figyelmemet, Vic. Figyi, értem, hogy vannak dolgok, amiket nem akarsz vagy nem tudsz elmondani nekünk, és meg is értem ezt. Viszont azt nem értem meg, hogy ha bajod van, azt miért nem mondid meg legalább nekem?
-Hé, nem ér kizárni a többieket!
-Nem, nem is akarom. De lássuk be, Christine nem tud titkot tartani, Bridgit meg fel se fogná. Az összes agysejthe arra használódik el, hogy épphogy ötös legyen mindenből, de amint az órának vége, megint elszáll. Aggasztó a helyzet, én ugyan megértem, hogy Jamesszel nagyon boldogok, de ez nem kéne, hogy veszélyeztesse a tanulmányait. Tudod, mi volt az álma. Stamford, N.Y.U., esetleg a Yale... Nem is tudom, mintha ez nem lenne elég fontos neki mostanában... -gondolkodott el Lauren.
-Igen, igen, én sem értem -bólogattam vadul, remélve, hogy Lauren elfelejtette, amit előzőleg akart. De nem, ő Bridggel ellentétben nem az a lány, aki nem összpontosít minden másodpercben.
-Szóval. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy én vagyok a legjobb személy hármunk közül, akinek elmondhatnád, ami bánt.
-Oké. De meg kell ígérned, hogy senkinek nem mondod el!
-Persze, csajszi. Szóóóval...?
-Oké. Mielőtt idejöttem, nagyon népszerű voltam. A New York-i sulim olyan... Más volt. Nem is tudom, ott úgy voltam népszerű, hogy alig voltak barátaim. Igazi barátaim, olyanok, mint most ti vagytok. Akiket a "barátaimnak" mondhattam, nem voltak igazi barátok. Kibeszéltek a hátam mögött, de úgy tettem, mintha nem tudnék róla. Aztán ideköltöztünk. Minden megváltozott, először nem akartam itt lakni, de... Aztán jött Lucas, te, Christine és Bridg, és végre minden sínen van. De, nem is tudom... Van egyfajta rossz érzésem, hogy mindent a helyes módon tettem-e, hogy nem voltam-e túl kíméletlen Chinthivel, hogy... Annyi kételyem van, Lauren, hogy úgy érzem, tuti összeroppant. És, és, és... -mondogattam, egyszerűen beakadt nekem ez a szó, és az idegroham kerülgetett. Ezt L is láthatta rajtam, mert megfogta a karomat, és leültetett az egyik útszéli padra, magával szemben.
-Jézus, ha tudtam volna, hogy ezeken mind keresztül kellett menned... De figyi, ami nem öl meg, az megerősít. Ha nem tudod, mi van, csak mondd el, megbeszéljük, megnyugszol, és minden oké lesz. Jó? -nézett rám olyan kedvesen, hogy totál elérzékenyültem -Van esetleg még valami?
-Hátt... Lenne valami... Vagyis inkább valaki -kezdtem, de sms-em jött -Pillanat- nyitottam meg az sms-t. Aztán elállt a lélekzetem. Egy újabb üzenet volt "NoName"-től. Ez állt benne: "Ne árulj el, mert én vagyok az egyetlen, akiben megbízhatsz. -NoName"
-Na? Ki volt az? És kiről van szó?
-Öhm... Izé... -próbáltam improvizálni- Oké. Szóval valakiről beszélni szertnék veled. Viszont azt itt nem lehet, mert... -akadtam meg, de a köztünk lévő, mély barátságnak köszönhetően Lauren azonnal befejezte a mondatot.
-... mert akiről szó van, az nem vehet észre minket.
-Igen. Várj, ezt honnan tudtad? -kérdeztem csodálkozva.
-Nézd, mind a ketten tudjuk, hogy nem vagyok hülye. Látom, hogy mi van, és biztos vagyok abban, hogy nem alaptalanul félsz itt beszélni minderről. Akkor tehát máshova kell mennünk. Hozzánk sajna nem lehet, ma "öreg milliomosoknak hajbókolunk"-parti lesz -mondta szemforgatva, mire én is elhúztam a számat.
-Az nem jó. Akkor kellemest a hasznossal alapon gyere hozzánk, és beszéljünk ott.
-Hú, tényleg, oké, az úgy jó, de... Ott tutira biztonságos? -nézertt rám nagy szemekkel, amikben ott volt a rémület.
-Hé, persze, hogy biztonságos, a "sweet home"-ról beszélünk! Viszont ijedtebb vagy, mint az öcsém a viharban. Mi van?
-Jaj, tudod, csak olyan kis aranyos és kicsi vagy, olyan sérülékeny, de közben olyan erős... Féltelek, ennyi. De azt nagyon.
-Jaaaj, de aranyos vagy, és köszönöm, hogy aggódsz értem, de sokkal jobb lesz, ha megbeszéljük. Tehát este hétre gyere át hozzánk, hozz alvócuccot, meg ami kell, én meg hozom az éjjellátókat, behúzom a függönyöket, bezárom az ajtókat, és készenlétbe helyezem apa fegyverkészletét -ami amúgy nincs :D- Csak viccelek. Akkor hét, alvócucc. Oké?
-Oké. És Vic! -szólt utánam Lauren, mikor épp elindultam felfelé az úton- Ez nem "kellemest a hasznossal"-program, hanem sokkal inkább "szükségest, muszájt és kellemest a hasznossal". Mosolyogva intettem, de aztán rá egy pillanatra "NoName" újabb, mai második sms-e (szerintem be akarja pótolni a nyári lemaradást) kihúvasztotta a szemem: "Lehet, hogy Lauren szerint ez a beszélgetés szükséges, meg miegyéb, viszont ha csak megemlítesz... Ne akard tudni, mi fog történni, csak annyi, hogy nem lesz jó. Kapni fogod az utasításokat, és ha csak felmerül, hogy elárulsz, mindketten megjárjátok. -NoName". Hát, talán mégsem lesz olyan egyszerű kibeszélni magamból, ami bánt. Eltettem a telefonomat, lazá(nak tűnőe)n körbenéztem, aztán a lépteimet megszaporázva siettem hazafelé, hogy kitaláljak valami indokot, amivel lemondom Laurent.