Sziasztok, olvasók! :) Ez a bejegyzés nem lesz olyan izgalmas, mint az eddigiek, és ennek több oka is van. Az egyik az, hogy mostanában bőven volt a blogomban izgalom, úgyhogy most szeretném, ha egy kicsit lenyugodnának a kedélyek. A másik ok pedig az, hogy aki most kezdte csak olvasni a blogomat, az nem ismeri az előzményt, ugyanis az egy másik oldalon, a meandthehighschool.blogger.hu-n olvasható. Akkor még nem igazán voltam biztos abban, hogy mit akarok kezdeni a bloggal, tehát nem is írtam olyan összeszedetten. Ezért mindenkinek az elnézését kérem, de mivel nem tudok változtatni rajta, elolvasom az egész régebbi irományomat, és kihámozom belőle az értelmes dolgokat, elvarrom a szálakat (ahogy a címben is mondtam), és plusz infókat tudtok meg a következő eseményekkel kapcsolatban... :)
0. Alapok
A blogger.hu-s oldalon csak a tagoknak voltak láthatóak a bejegyzések. Ez stratégiailag a lehető legrosszabb lépés volt, ugyanis így a nem regisztrált emberek nem olvashatták a blogomat. Ebből is levehető, hogy nem találtam ki olyan jól a sztorit...
1. A kezdetek
Az első bejegyzés egy bemutatkozás volt. Ugye, az mindenkinek világos, hogy ez csak kitaláció? :) Az illusztrációk és a legtöbb helyszín valódi, de ezen kívül majdnem minden fikció. Persze vannak olyan dolgok, amiket a saját életemből vettem -persze kicsit túlzok is... ;) Szóval a sztorim szerint én egy Victoria Milton nevű, 16 (lassan 17) éves lány vagyok, aki a családjával New Yorkból Los Angelesbe költözik. Ehhez persze nem kérték ki a véleményemet, és utáltam már az L.A.-i gondolatot is. Előtte nagyon népszerű voltam, tökéletes volt az életem. Persze ez megváltozott a költözéssel, vagyis féltem, hogy meg fog változni. Rengeteg kételyem volt, nagyok és nehezek. A családom pedig nem nagyon vette ezt észre; apám Harry, egy negyvenes jogász, aki kicsit merev ugyan (emiatt vannak köztünk villongások), de a munkájában egy zseni, és a szabadidejében szeret mindenfélét kipróbálni. Anyám, Gloria szintén negyvenes közgazdász, aki otthon van az előkészítőbe (már nem ovi, de még nem suli) járó kisöcsémmel, Mattyvel. A kistesóm egyébként olyan tipikus kistesó, folyton én szívok helyette. Pff...
2. A beköltözés
Egy kicsit írok a New York-i életemről meg a kételyeimről, és megosztom ezeket az LB-mmel, Jenna Morrisszal chaten.
3. Sulikezdés előtt
Anya, a tesóm és én a suli előtti napok egyikén elmentünk bevásárolni és várost nézni. Egy csomó látványosságot megnéztünk, pl. jártunk a Beverly Hillsen, a Golden Triangle-nél, a Santa Monica Boulevard-on, a City Hallnál (arra az időre apa is csatlakozott, majd elment növényeket venni), aztán Disneylandbe, majd hazavittük Mattyt a Rexford Drive-i házunkba, az 565 alá. Ezután volt egy kis gubanc, ugyanis a továbbiakba is beleírtam Mattyt, akit amúgy már hazavittünk. Szóval a helyes koncepció az, hogy hazadobtuk Mattyt, majd anyával csajos délutánt tartottunk: elmentünk Chinatownba ebédelni, majd a The Getty Centerbe is. Aztán felsoroltam a korábban beszerzett tancuccokat, amik a következők voltak: egy speciális barna válltáska, ami nem terheli a hátat meg a vállat, egy hozzáillő, nude színű tolltartó, írószerek, könyvek, füzetek, bekötők és vignetták (füzetcímkék). Közelebb kerültem anyához, ugyanakkor elfogott a para, hogy nem szabad, hogy innen kirúgjanak. Ez is komoly gikszer volt, mert a para igazából az egész új helyzeznek szólt, nem a kirúgásnak. Csak ezt akkor még nem tudtam. :):
4. A sulikezdés reggele
Reggel nem nézek ki valami fényesen, és nem is tudom elképzelni, hogy hogyan gondoltam, hogy farmerben, piszkos tornacipőben, sima fehér pólóban alapozom meg a los angelesi életemet. New Yorkban sem lenne megengedett (legalábbis nekem semmiképp), itt meg nem szabad így bemutatkoznom! Szóval átöltöztem egy fekete leggingsbe (ami nadrágnak minősül a szabása miatt), egy mályvaszínű, flitteres saruba meg egy fekete, arany-ezüst flitteres topba. A hajamat a copf helyett megmostam, beszárítottam (lazán hullámos, könnyen kezelhető, barna hajam van és barna szemem), majd lementem a lépcsőn (vagyis lebucskáztam kb. 10 fokot, de ez csak a méltóságomnak fájt, amúgy alig éreztem). A lakás teljesen be van rendezve (a hálószobák kivételével); modern, de nagyon otthonos. A lépcső a nappaliba vezet, és a földszinten csak a fürdő van elválasztva, konkrét ajtós elválasztás nincs, csak kis beugrások. A konyha szintén nagyon modern. Anya elmagyarázza a lakás fantasztikus átalakulását, meg azt, hogy a falak vékonyak, de hangszigeteltek. Nem kell rosszra gondolni... :P Itt megint van egy hiba, ugyanis anya vagy omlettet, vagy palacsintát ad reggelire, és az omlettre szavaztam, mondván: nem vagyok gyerek. Erre anya mondta, hogy akkor majd ő megeszi... Csak az maradt ki, hogy a pali szirupos. Erre persze az kellett nekem is... :D Itt kiderül, hogy van jogsim meg egy fehér Porshém, de mivel anyut megviseli az önállósodásom, kértem, hogy kísérjen el.
5. Üton a suli felé
Ez a bejegyzés igazi útvonalakon játszódik -ugyan kicsit bonyolult, ezért nem is írom le az egészet, csak annyit, hogy volt egy hosszabb meg egy rövidebb út, és anya a hosszabbon ment, mert érzékelte, hogy ideges vagyok. Próbált megnyugtatni, csakhogy nem nagyon sikerült neki. Amint a Livonia Ave közelébe értünk (ott van a sulim, a Wimbledon High School), kimaradt, hogy anya bátorító mondatokat mond nekem. Ezt akkor nem éreztem jogosnak, de így, visszaolvasva tényleg kellett. :)
6. Az új suli
Mikor kiszálltam a kocsiból, nekivágtam az ajtót Lucas Thomisonnak, egy magas, kávébarna hajú, kékszemű, napbarnított srácnak, aki azonnal bejött nekem. Korábban sosem éreztem semmit senki iránt. Persze jártam már fiúkkal, de sosem remegett a gyomrom, meg semmi ilyesmi. Szóval azonnal kölcsönösen bejöttünk egymásnak. Nagyon aranyos volt velem, nagyon-nagyon. Mesélt a suliról, meg hogy már végzős a Wimbledonban. Nem jár senkivel. Itt volt egy kis elírás, mert mikor elkezdtem mondani, hogy a barátnője biztos imádja Lucast, a fiú azt mondta, hogy nem jár senkivel, és ne is beszéljünk a csajról, mert nem ér annyit. Ez helyesen úgy volt, hogy Lucas elmesélte dióhéjban, hogy megcsalta az exe. Közben beérünk a suliba, ami hatalmas, fantasztikus és fenomenális. Sokemeletes, nagy campusszal. A suli ajtaja az aulába nyílik, onnan indulnak a szekrények növekvő sorrendben. Az enyém az 55-ös, Lucasé a 300-as. Ennél lesz egy későbbi gubanc, mert Lucas a 67-es számot mondja magáénak. Ez rossz infó, a helyes szám a 300. :) Itt számot is cserélnek (amit mégegyszer leírtam egy későbbi bejegyzésben; az is hiba volt); nekem fehér Samsungom van, Lucasnak BlackBarryje.
7. Barátok mindenhol vannak :)
Találkoztam Lauren Knighttal, akinek rögtön feltűnik, hogy bejön nekem Lucas. Nem mondja el senkinek, de beavat a wimbledonos pletyikbe, és bemutat a suli menőinek "kemény magjának", vagyis Chinthia Clarknak, Bridgit Tellernek és Chrystal (később már Christine) Maddoxnak. Egyébként mind nagyon szépek: L-nek vállig érő fekete haja van, napbarnított bőre és világoskék szeme, fehér balerinacipőt hord aznap fehér-zöld csíkos, tért fölöttig érő egyberuhával, Chanel táskával. Neki is BlackBerryje van, ugyanúgy, mint a többi csajnak. Chinthinek vörös haja van, kevésbé barna bőre és zöld szeme. Ezeket az adottságait fehér-arany szandállal, fehér szoknyával és arany, feszülős blúzzal emeli ki. Bridgit alacsonyabb náluk, hullámos, barna haja van, világos bőre, amit korallpiros, pánt nélküli topból és rövidgatyából álló, buggyos rucival és korall-fehér-arany kiegészítőkkel hangsúlyoz. Christine pedig festett szőke hajú, szintén napbarnított lány, aki khaki, lila-fehér virágos sortot és lila ujjatlant visel fehér kiegészítőkkel. Lauren a főnök, Chinthi az ő jobbkeze, Bridgit az okos, Christine pedig a buta, de szép lány a csapatban. Azonnal befogadtak, viszont vannak dolgok, amikre vigyáznom kell...
Ez volt a háromrészes sorozatom első része, de még lesz bonyolultabb is... Figyeljétek az oldalt! ;)
-Admin
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése