2013. december 22., vasárnap

45. Bajban derül ki...

Sziasztok, olvasók! Nagyon örülök és rettenetesen hálás vagyok, amiért majdnem elértük a 280 látogatót! :) Tudom, hogy mostanában keveset vagyok online, de bekeményített a suli év végére, meg mindenféle zűrök vannak, viszont ez annyiban jó, hogy van inspirációm... :)
-Admin

A baleset után egy hónappal, Milton ház
Itthon vagyunk, itt van mindenki: család, barátok, aki csak kell. Lucast kiengedték a kórházból, a műtét rendben lezajlott, semmi probléma nem volt. Ennek rettentően örültem, mivel nemsokára itt a karácsony. Nagyon gyorsan elrepült ez a pár hónap, és olyan volt az egész, mint egy film. A horror fajtából. Brrr, a hideg kiráz pár esemény gondolatára... De mindegy, túl vagyunk rajta, továbbléptem -továbbléptünk. Most készülődünk, ugyanis elmentünk egy tuti karácsonyi vásárra, hogy egy kicsit kikapcsoljun. Mindenkinek kellett ez már nagyon régóta, és Lucasnak is jót tesz, ha nincs bezárva a négy fal közé. Jól éreztük magunkat, ettünk kürtős kalácsot, ittunk forró teát, ahogy azt kell. :) A csajokkal ma Gossip Girl- és Carrie naplója-maratont terveztünk, de hamar lelkizés lett belőle négy tábla csokival, miután Lucasék elmentek, anya meg színházba vitte Mattyt, csak ezt hagyta meg nekünk, hogy vigyázzunk magunkra. Nem hibáztatom őket, a történtek után... Csodálkozom, hogy egyáltalán egyedül hagyott minket. Épp ezen merengtem, mikor egy mondat véhét elkaptam fél füllel.
-...szerintem Chinthi nem tenne ilyet.
-Várjatok...mi? -kérdeztem feleszmélve.
-Ja, hát épp azt mondtam, hogy talán Chinthi intézte úgy, hogy ez történjen Lucasszal -mondta Bridgit.
-Lehet, de... apa bevallotta, hogy ő volt -ráztam a fejem, és hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam.
-Igen, de... Már bocs, Vic, de szerintem apád egy kicsit... -húzta el a száját B.
-Sok? Igen.
-Tényleg, mi lett az ügye vége? -kérdezte Lauren.
-Szándékos emberölés kísérlete miatt tienöt évet kapott elsőfokon, de még végzik a házkutatást, ki tudja, mit találnak. Szívem szerint elhúznék innen, elegem van a drámából.
-Egyszer elmentem egy drámatanszékre -mondta teljesen váratlanul Christal.
-Hogy mire...? C, hogy érted ezt? Egy egyetemet néztél meg? -kérdezte B.
-Jaa, azt. Vicces volt, anya ott kapott állást -mosolygott- Azt mondta, helyesek a professzorok. Hihi -vihogott, mire mi is elmosolyodtunk -Tényleg, Bridg, mi van most James-szel?
-Ja, mi is meg akartuk kérdezni. Minden oké? -nézett rá L kíváncsian.
-Hát... Eldöntöttem, hogty engedem, hogy megmagyarázza. Megmagyarázta. Vagyis nem teljesen. Azt mondta, a bátyja a díler, és ő csak néha segít be neki... Nem tudom, higgyek-e neki. Szerintetek?
-Nem is tudom, B, az eglsz tőlem ered, én ebbe nem hiszem, hogy beleszólok. Elég nagy zűrt kavartam így is... -mondtam szememet lesütve.
-Nézd, Vic, nem haragyszom rád, elvégre ha te nem vagy, lehet, hogy rá se jövök. Az is lehet, hogy belekevert volna valamit az italomba, ha nem világosítom fel, hogy ez nekem nem pálya. Mármint, hogy nem mond el dolgokat.
-Jó, de most kezdtetek csak járni, és ez nem olyan dolog, amit megemlítesz kajálás közben -vette védelmébe Lauren Jamest.
-Én enni sem mertem az elmúlt héten -mondtam szomorúan.
-Szörnyen sajnáljuk, ami történt, V, de már vége, és hidd el, mi végig itt leszünk veled -mosolygott rám midhárom lány.
-Köszönöm, tényleg, ez nagyon sokat jelent, csajok, csakhogy olyan, mintha egy rossz horrorfilm előzetese lenne az életem. Ki akarok szakadni innen egy kicsit. Ötlet? -néztem kérdőn.
-Talán vállalhatnál valami rlszmunkaidős állást a téli szünetben, vagy elutazhatnál. Elutazhatnánk -tette hozzá mosolyogva Christal.
-Hé, C, ez nem is olyan rossz ötlet -dicsértem meg- Melyik legyen?
-Hé, szerintem nem kéne lefáraszanod magad még jobban, utazzatok el valahova Lucasszal. Valami csendes, nyugalmas helyre...
-Oké, nem tudom, mit akartok ebből kihozni, de mág nem akartam azt csinálni... -néztem kínosan a zoknimra.
-Nézd, ez nem is baj. Most menjünk viszont haza, csajok, késő van. V, holnap hívlak... -kezdett búcsúzkodni Lauren.
-Hé... Itt maradnátok velem? Még nem teljesen biztos, hogy... -magyarázkodtam, mire megöleltek. Jó érzés, hogy itt vannak velem, remélem, nem lesz több bajunk, elég volt ez... :S

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése